2023 február 21, kedd

Mivel közel voltunk Pádua (Padova) városához, ezért a programba is be volt iktatva egy gyors látogatás és természetesen a Szent Antal Bazilika látogatása volt a fő cél.

A páduai Szent Antal Bazilika a város egyik legnagyobb és legismertebb látnivalója. A bazilikát Szent Antal tiszteletére emelték, aki a katolikus egyház egyik legnépszerűbb szentje. Az épületet a 13. században kezdték el építeni, és azóta többször átépítették és kibővítették. A belső tér gyönyörű freskókkal, szobrokkal van díszítve, amelyek a 14. és 15. században készültek.

De itt található a híres szent sírja is, valamint a bazilikán belül levő Ereklye-kápolnában őrzik Szent Antal épen maradt nyelv-, állkapocs-, gégeporc- és bal alsó karjának csontereklyéit.

Ha jól láttam, akkor 3 kis belső udvar is tartozik a bazilikához, papi lakok, valamint, ajándéktárgyakat áruló kisbolt, mosdó.

Innen átsétáltunk a város másik kihagyhatatlan helyszínére a Prato della Valle térre, amely Európa második legnagyobb tere (szinte 90.000 nm).

A tér közepén található az Isola Memmia. Ezt a hatalmas füves parkot egy vizes árok veszi körül, melynek mindkét partján összesen 78 szobor helyezkedik el. A teret gyönyörű épületek sora veszi körül.

A városról csak annyit, hogy akár egy-két napot is el lehet itt tölteni, mert számos kulturális értékkel rendelkezik, mint például az egyetem, a Cappella degli Scrovegni, a Galileo Galilei Múzeum. Ha szeretitek a művészetet, a történelmet és a tudományt, akkor mindenképp bakancslistát hely kell, hogy legyen!

Innen busszal, mentünk tovább Velencébe, most is Tronchetto szigetén hagytuk a buszt, majd vaporettóval elmentünk a Ca’ D’Oro állomásig, innen gyalog átmentünk az F.te Nove állomásra, ahonnan szintén vaporettóval továbbmentünk Murano szigetre.

Ez a sziget híres az üveggyártásáról. A muranoi üveggyártás több száz éves múltra tekint vissza. Az 1291-es velencei törvényhozás ugyanis elrendelte, hogy az összes üvegműhelyet ki kell költöztetni Velence belvárosából a tűzveszély miatt, és át kell helyezniük őket Muranóra. Az üveggyártók hamarosan világszerte híressé váltak, és termékeiket a legnagyobb európai királyi családok, valamint a leggazdagabb és legbefolyásosabb emberek vásárolták. Ezt a mesterséget olyan komolyan űzték, hogy, ha valaki elárulta az üveggyártás, üvegfújás technikáját, akkor arra halálbüntetés várt. A mesteremberek nem is szabadott, hogy elhagyják a szigetet. Ma már elég sok manufaktúra csinál bemutatót, ki ingyen (ilyenkor elvárják, hogy a bemutatóüzletből vásároljon a turista), ki pénzért. Mi egy ingyenes bemutatót néztünk meg.

Az üvegfúvás egy bonyolult technikát jelent, mely során az üvegfúvók felhevítik az üveget, majd a megfelelő formára fújják. A muranoi mesteremberek tökéletesen művelik ezt a technikát, és képesek elkészíteni az üveg bármely formáját, legyen az egy egyszerű pohár vagy egy bonyolult szobor, vagy akár csillár. Mesteri ügyességgel dolgoznak az izzó forró üveggel, miközben számos trükköt alkalmaznak a formázás során.

A bemutató után elváltunk a csoporttól, mi maradtunk még a szigeten bámészkodni. A sziget tényleg csak az üveggyártásról szólt, megszámolhatatlan egymás mellett levő kisbolt árulta saját termékeit, elvétve akadtunk egy-egy étteremre vagy fagyizóra.

Minden kisboltnak megvolt a saját stílusa, a saját színe, volt ahol csak piros üveg tárgyakat lehetett vásárolni, volt ahol csak kék, volt ahol csak poharak voltak, volt ahol csak ékszerek …

A sziget sokkal csendesebb, nyugodtabb, mint Velence, az építészetben is van egy kis eltérés, itt alacsonyabbak az épületek (ritka az egy emeletnél magasabb épület).

Ha velencei utazásunk során szeretnénk egy kis kikapcsolódást, érdemes ellátogatni Murano szigetére, mert itt garantáltan plusz élményekkel, és elsősorban nem mindennapi élményekkel gazdagodhatunk.

Mivel volt egy megbeszélt idő, amire vissza kellett érjünk a buszhoz, ezért nem maradhattunk annyi időt amennyit szerettünk volna, így megint egy kisebb vaporettóra ültünk fel és le sem szálltunk S. Elena-Stadio Penzo állomásig.

Azért itt szálltunk le, mert meg szerettük volna nézni Velence parkját is, a Parco delle Rimembranze-t, ami a város leghíresebb parkja.

Még a séta mellett egy gyors geoládázás is belefért, szerencsénkre könnyen megtaláltuk, majd ismét vaporettóra ültünk és visszamentünk a buszhoz.

Ezzel véget is ért a velencei utazásunk, holnap már irány hazafelé, de Nagykanizsán fogunk éjszakázni, mivel egybe túl hosszú lenne az út, ezért még a holnap tartogat egy kis meglepetést, míg el nem érjük a szállásunkat.