2020 szeptember

Két teljes napos kiruccanást szerveztem Máramaros térségében, bakancslistás hely számunkra, ezért már rég gyűjtöm az infókat, hogy milyen érdekességeket rejt a térség magában, na de mi fért bele számunkra ebbe a két napba, irány…

Majszin (Moisei)

Az idén sehogy se akart összeállni a kép, vagy nem kaptam szállást arra az időpontra amire szerettem volna, vagy nem kutyabarát hely volt (ez most a fő szempont volt nekünk, mivel szerettük volna a kutyánkat is magunkkal vinni), így került át szeptemberre ez a rövid utazásunk. A Cabana Hatere házat foglaltam le, beszéltem Facebookon a tulajjal, minden rendben, csendes helyen van, csak mi lettünk volna, DE amikor érkezésünk előtt egy órával felhívom, hogy érkezünk a kulcsot hol tudjuk elvenni, kiderül, hogy a tulaj Kolozsvárra el van utazva, ő nem is tud a foglalásról, a ház nincs kitakarítva, ezért nem is tudná ideadni, a fiával beszéltem az meg nem szólt neki. Ami pozitív volt, hogy a hölgy nagyon segítőkész volt, a lánya panziójához irányított, a Casa Mym-hez, ha az megfelel nekünk, nem volt más választásom, este egy hosszú út után nem volt kedvem szállást keresni, ezért elfogadtuk. Az új szállásunk tiszta volt, más vendég nem volt, nagy udvarja van, használható konyha rész, gyerek és kutyabarát hely. Ami nem tetszett benne, hogy a főút mellett van, ezért késő éjjelig és már korán reggel behallatszott az autók, kamionok zaja.

Radnai-havas

Az első teljesen itt töltött napunkat túrázással töltöttük. Borsafüredről a piros háromszög jelzésen könnyű terepen, de folyamatos emelkedés mellett értünk el a Lóhavasi-vízeséshez.

A leírások hol 80 m, hol 90 m magas vízesésről írnak, ami 3 lépcső részből áll, Románia legnagyobb vízesése.

Mivel nagy volt a tömeg (pedig hét közben voltunk, de mivel a sífelvonóval is meg lehet közelíteni, a libegő végállomásától 40 perces lejtős sétával, ezért 95%-a a látogatóknak ezt a módszert választja) a látvány nem igazán élvezhető, a nagy ricsaj, zene, elnyomja a víz csobogását, ezért sok időt nem is töltöttünk ezen a helyen, hanem továbbmentünk a Lóhavasi-istállóhoz,

amely egy barlangbejáratra emlékeztet, majd innen tovább az Aranyos-Beszterce forrástavához.

A táj csodálatos, leírhatatlan, érezni lehet a levegő tisztaságát, a nyugalmat ami körülvesz. Visszavezető útnak a libegő alatti sípálya szakaszát választottuk.

Felsővisó

A második teljes máramarosi napunkat a felsővisói erdei vasútnál kezdtük. Nem ültünk fel rá, csak megnéztük a kiállított mozdonyokat, vagonokat, amit hiányoltam, az az információs táblák hiánya, egy kis leírás a járművekről, vagy, hogy mikor élték fénykorukat, semmi.

Máramarossziget

Egy kis pihenő erejéig megálltunk a Szegények vagy Hősök temetőjénél (Cimitirul Săracilor), van aki így, van aki úgy használja. A lágerben vagy börtönökben meghalt áldozatok emlékére alakították ki. A kilátóról Románia körvonala látható, amely sövényből van kirakva, valamint számos emléktábla van elhelyezve az áldozatok nevével. Természetesen a geoládát sem felejtettük megkeresni ezért még egy plusz élményt is adott ez a hely.

Szaplonca

És ha már temetőről volt szó, akkor nem hagytuk ki a szaploncai Vidám temetőt (Cimitirul Vesel) sem.

Itt belépőt is kell fizetni, felnőttnek 5 lej, gyereknek 3 lej, viszont ide kutyát nem szabad bevinni. A sírkert közel 800 kék színben festet fejfája sajátos módon búcsúztatja a népköltészet vicces írásával és egy kis rajzzal az elhunytat, kiemelve az elhunyt mesterségét, vagy a halála körülményét.

A temető Unesco védelem alatt áll. A helyiek ezt a népszerűséget próbálják kiaknázni, ezért árusok sora vezet a temető felé pálinkát, népművészeti motívumos ingeket, blúzokat, szőnyegeket, emléktárgyakat árulva, igazán vásári hangulatot teremtve.

Bréb

A nap utolsó állomása Bréb falu, ahol felkerestük a Bréb 148 Local Food & Garden helyet.

A főútról letérve az út a faluig nem a legjobb, de nem is a legrosszabb, a faluban már sok helyen nincs aszfalt sem, de járható, viszont nagyon keskeny az út.

De, hogy hol is van pontosan a kerthelyiség? Nem tudom, viszont több úton is lehet odamenni, az egész falu be van hálózva kis utcákkal, az első próbálkozásunk egy olyan helyre vitt, ahonnan csak gyalog lehetett volna tovább menni, ezért egy másik útvonalat választottunk ami már a célhoz vezetett. Hasonlóan hozzánk meglepően nagyon sok autó járt-kelt, parkolt, hisz több ilyen tradicionális ételeket felszolgáló ház van a faluban, ami úgy történik, hogy megfőzik az az napi menüt, levest, főételt és desszertet és akkor aznap azt lehet enni, nincs étlap, viszont láttam olyat is, hogy csak egy kávéra és egy sütire jöttek csak be. Parkolási lehetőség nem nagyon van. De mindennek ellenére a falut valami nyugalom, csend, békesség járja át.

Szóval megérkeztünk, az itteni napi menü krumplileves, töltött káposzta puliszkával és házi tejföllel, valamint almás tészta volt, italnak bodzás limonádé.

Ugye nem kell mondjam, hogy minden nagyon finom volt, saját készítésű, helyi termelőktől vásárolt alapanyagból, kár lett volna kihagyni ezt a helyet, hisz megkoronázta az egész ittlétünket, ezzel volt teljes az útunk.

[Best_Wordpress_Gallery id=”201″ gal_title=”Maramaros”]