2020. október 4.
Igazán szerencsések a brassói polgárok, hisz sok turistaút indul ki a városból, ezért, ha valaki a hegyek által körülvett városba látogat érdemes akár még plusz két napot a kirándulásra is szánnia. Az egyik számunkra „minden évben egyszer” túránk a Brassó – Szerpentines út – Cenk-csúcs – Gábony-lépcsők – Brassó, erről majd egyszer még fogok írni (nem is tudom, hogy ez hogy maradt ki). A másik általam ajánlott túraútvonal a Salamon-kő – Oaben völgyén vezető régi út – Brassópojána (Lehmann-útnak is nevezik) és vissza (piros sávos útvonal), ezt jártuk be most mi először geoládázással összekötve. Ezt az utat használták fél évezreden keresztül az 1960-as évek elejéig, amíg 1964-ben meg nem nyílt az DN1E országút (Brassó – Brassópojána – Barcarozsnyó).
A Salamon-kő parkolójában már „telt ház” volt amikor megérkeztünk, a zsúfoltságot a vasárnap és a szép őszi nap számlájára írtuk. Látszott, hogy a helyiek egyik kedvenc kiránduló helye, ezért az autót a külváros egyik parkolójában hagytuk, ami kb. plusz 1 km-t jelentett.
Nagyon kellemes, lassú sétával jártuk be a térséget, néha átmenve a kék sávra, hisz a geoládát is meg kellett keressük. Ezt az utat inkább a terepbiciklisek használják, úgyhogy kell figyelni, mert néha csak a semmiből jelennek meg, ez a piros sávos útra is érvényes. Egy ilyen „sávváltás” alkalmából a kutyánk nagyon ásni kezdett, az eredmény pedig élete első szarvasgomba találata volt. Már pici kora óta (nem mintha most idős lenne szinte 5 hónaposan) ismertetjük a szarvasgomba illatával és tanítgatjuk gombát keresni, de „élesben” most kapott először.
Megérkezve az üdülőközpontba, a célunk négy geoláda megkeresése, miután ezt sikeresen teljesítettük visszafordultunk követve a piros sávos régi utat.
Egy szép őszi vasárnapot töltöttünk a természetben, remélem, hogy még sok ilyen őszi időjárásban lesz részünk.
[Best_Wordpress_Gallery id=”203″ gal_title=”Pojana”]
